Hernyógomba, kínai hernyógomba, Cordyceps sinensis, Dong Chong Xia, Dong Chong Zia Cao, Hsia Ts'Ao Tung Ch'Ung, Ophiocordyceps sinensis, Tochukaso. Ezeken a neveken ismerhetjük a méltán híres és népszerű gyógygombát, a Cordyceps-et.

Még ma is sokan vannak, akik a gyógygombákra úgy tekintenek, mint „misztikus csodaszerekre”, a szó lehető legrosszabb értelmében, naponta lehet olvasni különböző orvosok, biológusok és más doktorok kirohanásait a közösségi oldalakon a gyógygombák használata ellen. Pedig az ehető gombák egy szűk csoportjának alkalmazása a medicinában már több ezer éves múltra tekint vissza, különösen igaz ez a távol-keleti országokban, ahol a mai modern orvoslás is használja különböző betegségek kiegészítő terápiájaként. Természetesen maga a tény, hogy egy alternatív módszert évezredek óta alkalmaznak gyógyító céllal, még nem legitimizálja automatikusan az eljárást, azonban a különböző nem kívánt hatásokról, mellékhatásokról megfelelő képet alkothat.

Ha felütjük a PubMed.gov weboldalt, mely egy olyan orvos szakmai adatbázis, mely több mint 22 millió orvosi, biológiai, stb. szöveges hivatkozást tartalmaz és rákeresünk a „Cordyceps” kulcsszóra, 1.065 találatot fogunk kapni. Ez azt jelenti, hogy 1.065 olyan tudományos munka található az adatbázisban, mely említi a Cordyceps gombát.

A tanulmányok többsége a Távol-Keleten, Japánban, Kínában, Dél-Koreában és az Egyesült Államokban készült. A világ fejlettebb részeinek kutatóit érdekli a Cordyceps gyógygomba élettani hatása, a tanulmányok vizsgálják a gomba antioxidáns hatását, szabad gyök fogó képességét, különböző rákos sejtkultúrákra kifejtett hatását. A kutatások legnagyobb része laboratóriumi körülmények között történt, de jócskán találunk közöttük állatkísérleteket is és néhány tanulmány bizony vizsgálta az emberi szervezetre kifejtett jótékony hatásait is. 

A Cordyceps gyógygomba az ősi kínai gyógyítók könyvei mellett az ősi tibeti orvosok feljegyzéseiben is megtalálható.

A Cordyceps gomba kialakulása, kifejlődése első ránézésre nem túl gusztusos folyamat, hiszen arról van szó, hogy a gomba spórák először beborítják a hernyó (általában denevér pille) testét, majd fokozatosan behatolnak a rovar belsejébe és szép lassan kitöltik azt. A Cordyceps gomba teljes kifejlődése évekig eltart, a kínaiak régen úgy gondolták, hogy a Cordyceps részben növény és részben állat. 

A korábbi kísérletek alapján a Cordyceps gyógygomba az alábbi területeken lehet hasznos számunkra:

-    állóképesség növelése
-    tüdő funkciójának javítása
-    koleszterinszint csökkentése
-    szívműködés javítása
-    káros szabad gyökök semlegesítése
-    egyes rákos sejtek pusztítása
-    libidó növelése

És amikor egyesek a gyógygombákat, illetve az azokat kiegészítő terápiaként alkalmazó „vajákosokat” szapulják, ne feledjük, hogy a XX. század csodája, a pennicillin is egy gombának köszönhető. És azt persze már mondanom sem kell, hogy bár a felfedezés Fleming nevéhez köthető (minden tiszteletem az övé természetesen), mások már korábban megfigyelték a penészgombák antibakteriális hatásait. A beduin „sarlatánok” már évszázadokkal ezelőtt antibakteriális kenőcsöt készítettek penészgombákból, mások pedig hasmenéses fertőzések gyógyítására használták penésszel „szennyezett” kutak vizét.

A pennicillin első sikeres és tudományos körökben is elfogadott alkalmazása emberen csak 1942-ben következett be. Ez azért is érdekes, mert Ernest Duchense már 1897-ben doktori értekezést nyújtott be a Pasteur intézethez a pennicillin baktériumölő tulajdonságáról, azonban azt akkor elutasították, nem ismerték el munkáját. Később, 1949-ben azért posztumusz kitüntetést kapott, amivel sokra nem ment szegény, mivel 1912-ben már halott volt.

További tanulmányok a Cordyceps gyógygombáról: https://drtihanyi.hu/gyogygombak

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!