Annyian hivatkoznak rá, de vajon tudják-e hogy mit jelent? Ha meg akarjuk érteni, akkor célszerű annak csak a legelső sorát kissé komolyabban elemezni.

Apollón Zeusz fia volt az egyik leghatalmasabb az istenek között. Gyógyítani tudott, de mint minden nagyhatalmú isten, szeszélyes és szenvedélyes volt. Megölte saját terhes szeretőjét, mert az megcsalta, de a halott nőből a magzatot kimentette Ő volt Aszklépiosz.

„Esküszöm az orvos Apollónra, Aszklépioszra, Hügieiára, Panakeiára, az összes istenre és istennőre, őket híva tanúul, hogy erőmhöz és belátásomhoz mérten teljesíteni fogom eskümet és alábbi kötelezettségemet.”

További nevelését egy bölcs kentaurra bízta (félig ember, félig ló testű lény), Kheironra, aki a sebgyógyításokban volt nagyon járaton (Kheiron, Cherion, Chiron, később a sebészet atyja Chirurgus=sebész), hatalmas tudású orvost nevelt Aszklépioszból. De mikor Aszklépiosz már halottakat is feltámasztott, Zeusz villámjával halálra sújtotta. Nem feladata az orvosnak a halhatatlanság biztosítása. Ezt apja, Apollón ugyan zokon vette és megtorlásul megölte az összes Küklopszot, akik Zeusz villámait kovácsolták, de ez történetünk szempontjából nem lényeges.

Aszklépiosznak két leánya volt: Hügeiai (higiénia, tisztaság) és Panakeia (panacea, a  mindent gyógyító csodaszer, amit az alkimisták kerestek oly kitartó sikertelenséggel).

Aszklépiosz Epidauroszban élt, majd mikor később mégis csak isten lett, hatalmas szentélyt kapott. Az orvosok Aszklépiosz utódainak tartották magukat (aszklépiadészek), így gondolta ezt Hippokratész is. Ezért az orvosnak a mesterét éppen úgy kell tisztelnie, mint a vérszerinti szüleit, ha megöregszik, köteles róla ugyan úgy gondoskodni, illetve, ha a mester gyermekei is meg akarják tanulni az orvoslást, akkor azt ingyen meg kell  tanítania nekik.

Aszklépiosznak azonban nagyon sok szentélyt kellett építeni (nem csak Epidauroszban), mert sok volt a beteg is, ezeket aszklépionoknak nevezték. Akik gyógyulni akartak, oda zarándokoltak és egy éjszakát egy bőrrel bevont ágyon töltöttek és álmodniuk kellett. Ez az ágy volt a kliné (a klinika előképét tisztelhetjük benne). 

A szentélyben papok is dolgoztak, akiket therapeutéknak hívtak. Ők határozták meg a gyógymódot (terapeuták, terápia, gyógyítás).

A jelen megértése a múlt megismerése nélkül lehetetlen, fogalmaink homályosak és téves képzeteken alapulnak nélküle.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!