A modern orvoslás etikai elvei azt írják elő, hogy a beteggel könyörtelenül szembesíteni kell az általunk vélt vagy valós helyzetét, betegségének várható kimenetelét, sőt, még statisztikai alapon azt is meg kell mondani, hogy egyáltalán mennyi időre számíthat még. Mindezt a tudomány és a tisztesség nevében.

Határozottan emlékszem arra, hogy a Hippokratészi esküben ilyen vállalásról egy szó sincs.

Kevéske tudásunkat minden tudásként állítjuk be és elvesszük a betegektől a legfontosabbat, a gyógyuláshoz való hitet.

Pedig Jakab apostol szavai nagyon világosak: "A hitből való imádság megtartja a beteget". Szeretném nagyon világossá tenni: a hit és a placebo hatás közt semmi kapcsolat nincs. A palceboval kezelt beteg becsapott beteg és természetesen, ha valódi betegsége van, az rövid átmeneti javulást követően biztosan romlani fog.

A hit igaz, míg a placebo hamis előfeltevésen alapul.

A kettőt összemosni pedig bűn. Méghozzá nem is kis bűn.

Ezért minden orvos kötelessége betartani, ha már nem tud segíteni, akkor legalább ne ártson.

Ahogy Diogenész, a hordóban lakó meztelen, bölcs filozófus mondta az uralkodónak, amikor az érdeklődött nála, hogy miben segíthetne.

A bölcs válasza az volt, ne vedd el azt, amit magad adni nem tudsz. Mi légyen az?- érdeklődött a király.

Mire Diogenész válasza az volt. Állj odébb egy kissé és ne takard el az engem melengető napot.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!