A levendula

A rómaiak a fürdővizükbe mindig beáztattak egy csokor levendulát, innen ered a neve. (lavare - fürdeni). 

A napfényt nagyon kedveli, a szárazságot kiválóan tűri. Az ajakos virágzatúak családjába tartozik, kiemelkedően magas illóolaj tartalommal. 

Éppen ezért a legelésző állatok nem legelik, viszont a méhek előszeretettel látogatják. A levendulaméz az egyik legfinomabb, legegészségesebb, legkülönlegesebb fajtaméz.

A legnagyobb levendula mezők ma Provence-ben vannak (a kék tartomány), de Közép-Európától Japánig hatalmas levendula mezők találhatók még. Ausztráliában is nagyon sok levendula van.

Dioszküridész a levendulavizet és olajat az égési sebek kezelésére ajánlotta és első fokú égésekre napsütés okozta leégésre a levendulavíznél jobb szer ma sem létezik.

A virágzatából szörp készíthető, melynek íze kiváló, görcsoldó, de naponta két pohár szörpnél többet ne fogyasszunk. A középkor nagy herbalistája, Culpeper is felhívta erre már a figyelmet.

800 évvel ezelőtt Szent Hildegard a levendula olaját vagy főzetét a fejtetvek és a bolhák ellen ajánlotta és a mai tudásunk szerint a javallata helyesnek bizonyult.

A ruhásszekrényekben elhelyezett egy csokor levendula a molyokat távol tartja.

1709-ben  az olasz Giovanni Farina Köln városában levendulával, rozmaringgal és szegfűszeggel illatosított parfümöt készített, amit a város után "kölnivíznek" neveztek el. A gyár még ma is ott áll, ahová 300 évvel ezelőtt építették.

A kölnivíz a minden királyi, főúri udvarban nélkülözhetetlenné vált. A levendula illatát megpróbálták szintetikusan is előállítani, de hatásában meg sem közelíti az igazit. A levendulaméz a világ egyik legfinomabb fajtaméze. Az arab világban, akik a világ legnagyobb mézfogyasztói, a levendulamézet különös becsben tartják.

A meszes talajokat kedveli leginkább, de nem túl igényes. Ma már számtalan hibridje létezik, köztük a hazánkban oly elterjedt Lavadula-intermedia hibrid, mely már nem nevel csíraképes magot, így csak vegetatív úton szaporítható.