A hetente nagy számban megjelenő orvosi kutatások azt sejtethetik, hogy a kutatók jó és egyértelmű úton haladnak a jövő felé és naponta új tényeket fedeznek fel különböző betegségek újfajta gyógymódjairól.

Időnként azonban olyan történetek is felbukkannak, amelyekben a kutatók rég elfeledett gyógyszereket alkalmaznak.

Április elején a Medical News Today beszámolt egy ilyen kutatásról, amelyben a nagy-britanniai Nottingham Egyetem kutatói felfedezték a meticillin ellenálló Staphylococcus aureus (MRSA) potenciálisan új gyógymódját egy ezer éves középkori kéziratban. 

A szemgyulladás gyógymódját a Bald's Leechbook nevű angolszász gyógymódokat tartalmazó kötetben találták meg. A gyógymód hatékonyabbnak bizonyult az MRSA elpusztításában, mint az erre általában alkalmazott antibiotikumok. 

Az ilyenfajta felfedezések gyakrabban bekövetkeznek, mint hinné. Az elmúlt évben több hasonló tanulmányról is beszámoltak, amelyekben a kutatók a jövő gyógykezeléseine kifejlesztéséhez a múlt gyógyszereiből merítettek inspirációt. 

Miért van az, hogy a történelem folyamatosan új ötleteket és kutatási területeket nyit a jelennek és a jövőnek? Főképp, mivel az emberi test és az egészség ismerete rengeteget fejlődött az elmúlt ezer évben. Olvasson tovább, és a cikkből választ kaphat ezekre a kérdésekre. 

Ebolavírus és történelmi előzmények

Az elmúlt évben az ebola kitörése dominálta a híreket, amely okán két olyan tanulmány is született, amelyek a múltban keresték a jelen gyógymódját.  

Amikor két amerikai misszionárius elkapta az ebolavírust, az embereken addig nem tesztelt ZMapp nevű gyógyszeres kezelést alkalmazták náluk. A kezelés végeztével a betegek csodába illő gyógyulást tanusítottak egy olyan betegséggel szemben, amelynek halálozási rátája közel 90%. 

Az Annals of Internal Medicine magazinban megjelent interjúban Dr. Scott Podolsky azt nyilatkozta, hogy a ZMapp gyógymód kifejlesztése nagyban hasonlít azokra a módszerekre, amelyekkel a tizenkilencedik század végén kezeltek bizonyos betegségeket. Ilyenek voltak például a Louis Pasteur vagy Robert Koch mikrobiológusok által kifejlesztett gyógymódok. 

A ZMapp-et ebolavírusnak kitett egerek vérében létrejövő antitestekből hozták létre. Ez a módszer nagyban hasonlít a passzív szeroterápiás technikához, amellyel eredetileg a tüdőbajt és az agyhártyagyulladást kezelték. 

Egy kutatócsoport ennél mélyebben tekintett a történelembe az ebolavírus gyógymódját kutatva. Dr. Igor Linkov, az olaszországi Ca Foscari Egyetem professzora és kollégái szerint a hasonló krízisekre a tizennegyedik századi Velencében kell keresni a választ. 

1347-ben a város a pestis központjává vált. Elsőként a város lakói imádkozással és különféle rituálékkal igyekeztek leküzdeni a kórt, azonban később egy olyan módszert alkalmaztak, amelyet utódaik “ellenálló megoldásnak” neveztek el. 

Bár a betegséget nem értették meg, a város vezetői vizsgálatokat kezdtek indítani, valamint a közeli szigeteken karantén központokat hoztak létre, emellett pedig védőruhát viseltek. Ezek a lépések biztosították azt, hogy Velence még a pestis okozta károk és veszteségek után is virágzó és gazdag város maradhatott. 

“Az ellenálló megoldás remek alapja lehetne a jelenlegi ebolavírus leküzdésének Afrikában, valamint egyéb hasonló betegségek megfékezésének is. Emellett egyéb problémákat is orvosolni lehetne vele, mint például a túlnépesedés vagy a globális klímaváltozás okozta problémák” - állítja Dr. Linkov. 

“Hasonlóan ahhoz, amit a velencei vezetőség évszázadokkal ezelőtt tett, ha a vezetés szintjén ellenállást építünk ki, könnyebben meg tudunk bírkózni az ismeretlen és felmérhetetlen veszélyekkel, amelyek egyre nagyobb mértékben fenyegetnek minket.”

Ez a példa jól illusztrálja azt, hogy miért érdemes a múltba tekinteni a jövő gyógykezeléseinek kifejlesztése érdekében. A tizennegyedik századi velencei és a jelenkori Nyugat-afrikai állapotok között sok párhuzam fedezhető fel, amely azt sugallja, hogy egy-két kezelési mód még mindig alkalmazható lehet. A történelem valóban ismétli önmagát. 

Elveszett tudás

A középkori szembetegséget gyógyító módszer magyarázat arra, miért lehet történelmi adatokat felhasználni sok évvel lejegyzésük után is. A Bald's Leechbook esetében a tudás csak akkor vált elérhetővé, amikor a kézikönyvet sikerült lefordítani. 

A receptet azért vetették vizsgálat alá, mert fokhagymát, és hasonló összetevőket tartalmazott, amelyek antibiotikus hatásait jelenleg többen is vizsgálják. 

“Úgy hisszük, a modern kutatások sokat meríthetnek a múltbeli reakciókból és tudásanyagból. Ezeket a legtöbb esetben nem tudományos írások tartalmazzák” - mondta a kutatás egyik vezetője, Dr. Christina Lee. - “Ezen szövegek nyújtotta lehetőségek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban kezelni tudjuk a problémákat, ehhez azonban a művészeteket és a tudományt együttesen ismerni kell.”

A Bald's Leechbook, és a hozzá hasonló kéziratok olyan gyógymódokat tartalmaznak, amelyek a ma már bakteriális fertőzésként ismert betegségeket gyógyítják, ezek érinthetik a szemet, a bőrt, a torkot, vagy a tüdőt is. 

“Mivel ezeket a gyógymódokat sokkal a kórokozók modernkori megértése előtt találták ki, ez felvet két kérdést is” - mondta Dr. Lee. - “Milyen módon fejlesztették ki ezeket a gyógymódokat? És mennyire voltak hatékonyak ezek a gyógykezelések a kialakuló baktériumfajták ellen?”

A Nottingham Egyetem kutatói a középkori gyógymódokat és kezeléseket övező kiváncsiság kielégítése mellett egy másik összetevőt is kiemelnek, amelyen sokat segít ez a kutatás. 

“Egyre nagyobb szükség van a patogének elleni új stratégiák kidolgozására, hiszen az új antibiotikumok kifejlesztése nagyon drága és a szervezet ellenállása is esélyes” - magyarázta a kutatást vezető Dr. Freya Harrison. 

“Ez a valóban több kutatási területet átölelő projekt új oldalról közelíti meg a modern egészségügyi problémákat, hiszen azt vizsgálja, a középkori gyógymódok vajon tartalmaznak-e olyan összetevőket, amelyek elpusztítják a baktérumokat vagy meggátolják azok gyulladást okozó képességeit.”

A történelem megismétli önmagát: a múlt gyógyszereiben keresik a jövő gyógymódjait A történelem megismétli önmagát: a múlt gyógy...

A múltban alkalmazott gyógymódok sikeresen kezelhettek bizonyos betegségeket, még akkor is, ha az ezt alkalmazók nem voltak tisztában a gyógymód működésével. Erre nagyon jó példa az ellenálló kezelést alkalmazó tizennegyedik századi velencei lakosság. Napjainkban a kutatók analizálni tudják az évszázadokkal ezelőtt sikerrel alkalmazott gyógymódokat és fe tudják fedezni, minek köszönhető hatékonyságuk.

A hagyományos orvoslás újraértelmezése

A régen alkalmazott gyógymódok közül nem csak azokat elevenítik fel, amelyek a múlt feledésébe merülhettek. A kutatók rendszeresen megvizsgálják a hagyományos orvoslást vagy a népi orvoslás különféle összetevőit, amelyeket bizonyos kultúrák akár évszázadokig űztek. 

Egy, az EMBO Reports magazinban megjelent tanulmány az vizsgálja, vajon az ősi orvoslási ismeretek újfajta gyógyszerösszetevők felfedezésére sarkallhatják-e a kutatókat. “Amióta őseink bizonyos gyógynövényeket rágcsáltak a fájdalom csökkentése érdekében, vagy a gyógyulás meggyorsítása érdekében leveleket kötöttek a seb köré, a természetes gyógymódok egyedülálló módszerei voltak betegségek és sebesülések gyógyításának” - magyarázzák a tanulmány szerzői. 

Az elmúlt pár évtizedben a természetes gyógymódok másodlagos szerepet kaptak a gyógyszerek felfedezésében és fejlesztésében, azonban a tanulmány szerzői szerint az elmúlt pár évben megváltozott a hozzáállás a természetes összetevők iránt: 

“A modern kémiai és biológiai eszközöknek köszönhetően a kutatók már pontosan meg tudják figyelni a természetes összetevők biológiai hatásait az emberi testre, valamint felfedhetnek olyan lehetséges egymásra ható folyamatokat, amelyek nagy mértékben hozzájárulhatnak sok szörnyű betegség, mint az időskori emlékezetvesztés és a rák gyógymódjainak kialakításához.”

Az elmúlt évben sok természetes gyógynövény jótékony hatásairól számoltak be. 

Az illatos rózsásvarjúháj nevű gyógynövényt a hagyományos európai népi orvoslás több, mint háromezer éve alkalmazza. Friss kutatások szerint a depresszió kezelésének egyik lehetséges módja lehet alkalmazása, hiszen stimulálja az agy azon neurotranszmitterjeit, amelyek a hangulat rendszerezéséért felelősek. 

A gyógynövényt a hagyományos orvoslás a munkabírás növelése, az élettartam növelése, és a kimerültség valamint a depresszió megelőzése érdekében alkalmazta. 

Korábbi cikkekben már olvashatott a széklet által továbbított mikrobióták történetéről. Bár ez a fajta gyógymód lassan fejlődik, az emberi betegségek széklettel való gyógyítása egészen a negyedik századi Kínáig visszavezethető. 

A korszak irodalma szerint, amely valószínűleg hasonló lehet a Bald's Leechbook kézirathoz, a székletet ételmérgezés és hasmenés kezelésére alkalmazták. Az eféle gyógymódokról még a Második Világháború idején is születtek tanulmányok, amikor az Afrikában állomásozó német katonák megfigyelték, hogy a bakteriális vérhas gyógyítására a Bedouinok a tevék székletét is felhasználó gyógymódot alkalmaztak. 

Szintén a hagyományos kínai orvoslásban fedezhető fel a szulák alkalmazása, főképp tea formájában. A tavalyi évben kutatók felfedeztek egy molekulát a növényben, amely közvetlen módon támadja meg a vírusok azon családját, amelybe a spanyolnátha és a madárinfluenza is tartoznak. 

A hagyományos orvoslás gyógymódjainak újra felfedezésével a kutatók újfajta, hatékony gyógykezeléseket fedezhetnek fel olyan betegségek esetében, amelyek körében a jelenlegi gyógykezelések hatékonysága lassan csökken. 

Régi megoldások új problémákra

Sok egészségügyi szakember tart attól, ami felé haladunk, vagy talán már el is értük az antibiotikmok korában. Az antimikrobiális ellenállás egy sürgető probléma, amelynek megoldásával sok kutató tölt rengeteg időt és áldoz bele energiát. 

Egyre több mikrobiális patogén szokik hozzá környezetéhez és formálódik át olyan módon, amely során ellenálóak lesznek a huszadik század egészségügyét meghatározó antimikrobiális gyógyszerekre. 

“Az antibiotikumok átalakították az orvoslást” - magyarázta Dr. Podolsky. - “Az 1980-as évek végére és az 1990-es évek elejére azonban az AIDS járványszerű terjedése mellett megállapították, hogy az antibiotikumokkal szemben ellenállás alakult ki, és a lakosság egészsége romlik. A globalizáció terjedésével az elsődleges optimizmus átadta a helyét az újfajta gyulladásokkal szembeni félelemnek és az egyensúlyából kibillent világ képének.”

Olyan korszak következik, amelyben a korábban hatékony megoldások már nem képesek megvédeni az emberiséget a különféle betegségektől. Ahogy ez az idő egyre közeledik, a kutatóknak egyre gyorsabban megoldást kell találniuk a problémákra és új stratégiákat kell kidolgozniuk a betegségek kezelésére. 

Az antibiotikumok előtti korszakban az eféle stratégiákra szükség volt. Nem meglepő tehát, hogy sok kutató a múltba tekint és régen elfeledett módszereket vizsgálnak meg friss szemekkel újfajta gyógymódok kidolgozásának reményében. 

Igen, van arra vonatkozó bizonyíték, hogy a történelem ismétli önmagát, azonban az épp annyira igaz, hogy új kihívások is jelentkeznek. A múlt vizsgálata és a tudományos tudás újításainak együttesével a kutatóknak már kezében lehetnek azok a segítségek, amelyekkel könnyedén megoldhatóak a kihívások. 

Csupán jó helyen kell kutatni a megfelelő időben. 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!