A vashiány

Szervezetünkben az oxigént a  sejtekhez a vörösvértestek szállítják. Ezek a sejtek hemoglobin molekulával kitömött zsákok. A hemoglobin molekula közepén egy vasatom található. Mivel másodpercenként kb. 2 millió vörösvértestünk pusztul el és ugyanannyi is keletkezik, belátható, hogy ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a szervezetünk az elhalt vörösvértestekből kiszabadult vasat használja fel az új vörösvértestek szintéziséhez.

Persze ez mechanizmus sem lehet 100%-os hatékonyságú, ezért testünknek naponta kb. 1-2 mg vasat kell felszívnia a táplálékunkból. Ez nem is olyan kevés, főleg vegetáriánus étrend mellett, ha az étrend nincs gondosan összeválogatva.

Ha étrendi vagy egyéb okokból nem  jutunk hozzá a napi 1-2 mg vashoz, akkor fokozatosan kialakul a vashiány betegség.

Igen érdekes tünetei vannak és nem azok, amikre leginkább gondolnánk. A hajhullás, a fáradtság, a szájzug berepedései, a nyelv gyulladása igen kései tünetek. Sokkal hamarabb gondolhatunk rá akkor, ha azt észleljük saját magunkon vagy ismerősünkön, hogy hirtelen vonzódni kezd bizonyos furcsa ételekhez, pl. feltűnően sok sós ropit eszik, ellenállhatatlan vágyat érez a nyers, gyakran még mosatlan répa, paradicsom, zeller elfogyasztására, sőt, néha úgy érzi, még a föld is igen jó csemege lenne. De a legérdekesebb és leggyakoribb tünet mégsem ezek közül kerül ki, hanem a betegek közel felénél megfigyelhető a jég iránti fokozott vágyakozás. Ezek a betegek úgy ropogtatják a jégkockákat, mint versenyló a kockacukrot, évszaktól függetlenül. A jelenségnek külön neve is van: pagophagia. A jégevés bizony a vashiány legkorábbi tünete. Ilyenkor egyszerű laborvizsgálatokkal ki lehet már mutatni a vashiányt, és ha annak az okát tisztáztuk, akkor  szájon át történő vaspótlással a tünetek néhány hónapon belül elmulaszthatók. Persze csak ha gondolunk rá!