Vannak, akik harminc-negyven évig is túlélnek a betegség diagnózisát követően és végül nem is a prosztata rák okozza halálukat. Mások nem ilyen szerencsések, de 5-10 év túlélésre biztosan számíthatnak.

Ismert azonban olyan fajtája ennek a betegségnek, ami a legnagyobb terápiás erőfeszítések mellett is kb. egy év alatt elviszi a beteget.

A molekuláris biológia az élőlények és sejtek működésének molekuláris szintű tanulmányozása.

Miért van ez így? 

A Karolinska Egyetem kutatói most választ találtak erre a rejtélyre.

Nem azon múlik a dolog elsősorban, ahogy azt jelenleg még gondoljuk, hogy korai diagnózis jó túlélés, kései diagnózis rossz prognózis. Nem elhanyagolható persze ennek a szerepe sem, de nem ez a lényeg.

Molekulár biológiai vizsgálatokkal a prosztatarákok három csoportját sikerült elkülöníteni. Ha valaki olyan molekulár biológia tulajdonságokkal rendelkező prosztatarákot kap, ami gyorsan és agresszívan terjed és szórja az áttéteket, akkor sajnos a korai diagnózis sem jelenti számára a gyógyulást. De ennek az ellenkezője is igaz. Ha azt a ráktípust izolálják a betegben, amelyiknek a molekulár biológia jellemzői kedvezőbbek, akkor még kései diagnózis esetén is hosszú túlélés várható.

A három ráktípus klinikai tüneteit tekintve nem különíthető el egymástól, ehhez a molekulár biológia különbségek kimutatása szükséges.

Reméljük, egyszer nálunk is rutinszerű lesz a prosztata rákos betegek molekulár biológia szűrése, mert jelenleg  ez még nem így van. A megoldás immár kidolgozott, csak pénz kell a bevezetéséhez.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!