A kutatók a melanoma sejtek hosszútávú változásait és az elöregedett sejtek számát vizsgálták. Eredményül azt kapták, hogy a sejtek nagy része 3 hónap alatt öregedik el, ám ez nem jelenti azt, hogy a sejtek szaporodnak és fejlődése megállt. A sejtek egészen elhalálozásukig szaporodtak.
Ezt a tudást felhasználva a kutatók egy matematikai modellt alkalmaztak a kutatási eredmények és a rákos sejtek kapcsolatának szemléltetésére. A hipotézis során a rákos sejtek egy alcsoportja zavartalanul sokszorozódott, tehát az elöregedés nem zavarta őket (ezek olyanok, mint a perzsa hadseregben voltak a "halhatatlanok"). Ezek a rákos sejtek nagymennyiségű rákos sejtet termelnek, amelyek azonban csak bizonyos véges számú alkalommal képesek megsokszorozódni.
A kutatás eredményül arra jut, hogy bár a rákos sejtek nagy része elöregszik, az elöregedés előrehozása nem biztosít megfelelő gyógyírt, mert ezek az elöregedő sejtek nem befolyásolják érdemben a tumorok növekedését a fenti ok miatt. Az a tény azonban, hogy ezek a "halhatatlan sejtek" azonosíthatók a melanomában, új stratégiák kidolgozását könnyíti meg, amely során gyógyírt lelhetnek a rákos megbetegedésekre.
A gyógyszerek okozta elöregedés ellen is nagyon erősen védekeznek a rákos sejtek, tehát a tumorok gyógyításakor a "rákos központokat" – halhatatlanokat - kell célzottan megtámadni, és megfékezni a gyógyulás érdekében.
A milánói egyetem rákkutató biológusai, az olasz nemzeti kutató szervezet egyik tagja, és a Cornell egyetem egyik fizikusa közös projektje kimutatta, hogy bár az öregedés spontán módon következik be a melanoma sejtekben, ez nem befolyásolja növekedésüket. Kutatásuk a melanoma és a sejtek öregedésének, tehát azok leépülésének és kétszereződő képessége megszűnésének kapcsolatát vizsgálja.