Mindkét elnök az USA legnagyobb elnökei közé tartozott és mindketten az akadémikus orvostudomány áldozatainak számítanak.

Az első mindjárt az állam alapító George Washington volt.

1799-ben egy nyirkos, ködös napon az elnök erős torokfájásról panaszkodott. Ezt később hidegrázás, láz követte. Az elnök valószínűleg influenza, vagy torok- illetve mandulagyulladás miatt lett beteg.

Egy kis pihenéssel, gyógyteák kortyolgatásával, mézzel,  hagymalevessel, teázással, citrus félék fogyasztásával, könnyű erőlevessel és egy-két héten belül meggyógyult volna. 

De ekkor jöttek az okos doktorok. Az elnökön eret vágtak és több mint két liter vért csapoltak le az idős emberből. Ez azonban nem volt elég. Jól ki is szárították, mert hashajtókat és higanyt is kapott bőségesen. Halála előtt pár órával még 4dl vértől szabadították meg, így az elnököt kb. 24 óra leforgása alatt "kivégezték".

Még jó, hogy ebben az időben, korának híres herbalistáját, Samuel Thompson-t gyilkosság vádjával bíróság elé állították, aki ezeket a kezeléseket az elejétől fogva elvetette, és badarságnak tartotta. Őt végül felmentették, de az elnök orvosai továbbra is zavartalanul szedték áldozataikat.

A másik elnök, akinek nagysága aligha elvitatható, Roosevelt volt. Több cikluson át volt  az USA elnöke és elnöksége kezdetén vérnyomása 140/90 volt. Ez fokozatosan emelkedett, 180/130-cal éldegélt, de abban az időben a hipertóniát kezelni kifejezetten tiltották, mondván, a természet tudja, hogy milyen vérnyomásra van szüksége az embernek.

Az elnök 1944-45-ben már nagyon rosszul volt. Jaltában 230/140 Hgmm-es vérnyomással írta alá azt a bizonyos paktumot, amit biztos soha nem tett volna meg, ha állapota nem ilyen tragikus. Az akkori USA sokkal jobb feltételeket is kicsikarhatott volna Sztálintól, mely évtizedekre meghatározta tréségünk "fejlődését".

Ezt követően hamarosan meghalt. A halála előtt a vérnyomása 300/180Hgmm volt.A tarkóra tett vizes törülköző nem sokat segített.

Az elnök halála után még 1949-ben is több tekintélyes könyv szerzője poénkodott azon, hogy a hipertóniás beteg legnagyobb baja, ha a betegségét az orvosa felfedezi, mert akkor elkezdi kezelni.

Hiába, no. Az üres kalász magasan tartja a fejét, a teli kalász azonban szépen meghajlik.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!