Ez a fajta mellrák nem reagál a hormonterápiára, tehát az ebben a betegségben szenvedők számára rosszabbak az előrejelzések, mint az egyéb mellrákban szenvedők számára. A basalsejtes mellrák a leggyakoribb formája a tripla negatív mellrákos megbetegedéseknek. 

A tanulmány kutatói között Dr. Walid Khaled is megtalálható, aki a Cambridge egyetem professzora és a Welcome Trust Sanger intézet tagja. Dr. Khaled szerint a tudósok épp arra keresik a választ, hogyan lehetne kezelni, és lehetőség szerint gyógyítani a tripla negatív mellrákot. Rengeteg kutatást végeztek arra irányulva, hogy felfedezzék az állapotot okozó géneket, amelyek közül a mai napig nagyon kevésre derült még fény. 

A tripla negatív mellrák során a rák terjedéséhez nincsen szükség ösztrogén receptorokra, progeszteron receptorokra, és az epidermális növekedési faktor receptoraira sem.

Dr. Khaled és munkatársai legújabb kutatása, amelynek folyamatát és eredményeit a Nature Communications magazinban publikálták, más szemszögből közelítette meg a géneket. A kialakuló sejtekre és szövetekre ható megváltozott géneket vizsgálták, amelyekről már korábbi kutatások során megállapították, hogy befolyással vannak a rák kialakulására. 

A 'BCL11A' aktivitás csökkenése kevesebb rákos tulajdonságot mutatott

A mellrákos megbetegedésekhez kapcsolható génváltozásokat összevetve a kutatók azt fedezték fel, hogy a BCL11A nevű gén különösen aktív volt a tripla negatív mellrák kialakulásakor. A kutatáshoz 3000 betegtől vettek mintát. 

A megnövekedett BCL11A aktivitást a mellrákos betegek között 10-ből 8 betegnél figyelték meg. Ez a kutatók szerint agresszívabb tumorokkal is együtt járt. „A génkutatások során a BCL11A egyértelműen elősegíti a tripla negatív mellrák kialakulását.” - mondta Dr. Khaled. 

A kutatók ezután emberi és állati (egér) mellsejteken is megvizsgálták, hogyan reagálnak, amikor aktív BCL11A génekkel kerülnek kölcsönhatásba. Azt fedezték fel, hogy a mellsejtek rákos sejtekként kezdtek viselkedni. 

Amikor a kutatócsoport csökkentette a BCL11A aktivitását három különböző, tripla negatív mellrákos sejtben, azt figyelték meg, hogy a sejtek elvesztették néhány rákos tulajdonságukat. Amikor ezeket a sejteket egerekbe ültették, kisebb eséllyel segítették elő a tumorok növekedését. 

„A BCL11A aktivitásának növelésével tehát növekszik a rákos tulajdonságok száma is, csökkentésével pedig kevesebb rákos tulajdonságot mérhetünk.” - foglalta össze Dr. Khaled.

Az eredményeket tovább, egereken végzett kísérletekkel támasztották alá. Amikor a rágcsálók BCL11A génjeit inaktívvá tették, a tumornövekedés megállt az emlőmirigyekben. Ezzel szemben azoknál az egereknél, akiknél nem tették inaktívvá ezt a gént, kialakultak a tumorok. 

Emellett a kutatók azt is megállapították, hogy a BCL11A szükséges a mellsejtek és az őssejtek megfelelő fejlődéséhez. Korábbi kutatásokkal kimutatták, hogy ezeknek a sejteknek a mutációja okozhatja a rákos megbetegedések kialakulását. 

Kutatásaik eredményeiről a kutatás egyik vezetője, a Cambridge egyetem munkatársa és a brit rákkutató intézet egyik tagja, Carlos Caldas professzor a következőket nyilatkozta: 

„Ezek az izgalmas eredmények fényt derítenek a néhány nehezen gyógyítható rák mögött álló génekre. Segíti munkánkat a mellrák széleskörű molekuláris megismerésében, amely segíti a klinikai döntéseket és a gyógykezelések közül a megfelelő kiválasztását. 

A rák mögött álló gén felfedezése az aktív rákos sejtben új gyógymódok kifejlesztését is nagy mértékben segíti.”

Tények a tripla negatív mellrákról

    A tripla negatív mellrák nagyobb eséllyel fordul elő 40 vagy 50 éves kora előtt, míg a többi mellrákos megbetegedés inkább 60 éves kor fölött jellemző.
    A BRCA1 génmutációban szenvedők körében nagyobb a tripla negatív mellrák kialakulásának esélye.
    A tripla negatív mellrák kezelése általában műtéti beavatkozás, sugárkezelés, és kemoterápia

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!