1917-ben, az első világháború vége fele jelent meg a spanyol-nátha, mely, mint később kiderült, egy világjárványt okozó A típusú (H1N1) influenza vírus okozta betegség volt. Par év alatt a járvány áldozatainak a száma megközelítette a százmillió főt. Volt azonban Európában egy ország, Dánia, ahol a betegség sokkal kevesebb áldozatot követelt, mint más országokban. A kérdés az: mi történt Dániában?

Hogyan előzzük meg a vírusfertőzést?

Az első világháború vége felé a Dán költségvetési bizottság élére Mikkel Hindhede doktort nevezték ki. A feladata az volt, hogy találjon megoldást az egész lakosságot fenyegető éhínség leküzdésére.

Hindhede kérdése így szólt: emberek vagy disznók? A döntése következtében az ország sertés állományának a 80%-át eladták, a fejős tehenek létszámát harminc százalékkal csökkentették, a heti vaj adagot lefelezték (fél kg /fő/év), az égetett szesz főzését betiltották. Az ország így teljes kiőrlésű gabonákból, zöldségekből, gyümölcsökből akkora készletet tudott felhalmozni, hogy senkit nem fenyegetett az éhínség és valamilyen okból az influenzás megbetegedések is sokkal enyhébb lefolyást mutattak.

Mi lehetett ennek az oka?

Az influenza vírusok, valamint a napjainkban oly sokat emlegetett korona vírus rettegett szövődménye a vírus okozta tüdőgyulladás. Ennek következtében kialakuló légzési elégtelenség vezet a betegek halálához.

A fertőzést követően a vírusok legnagyobb számban a légutakban és a tüdőben mutathatók ki. Az immunrendszer azonnal működésbe lép és a fagociták felfalják a vírusokat és a vírusokkal fertőzött sejteket. Ez azonban még messze nem jelentené a vírusok pusztulását, azonban az immunsejtekben ilyenkor képződő hidrogén peroxid már képes szétmarni a vírusok fehérje burkát és roncsolni a nukleinsavaikat. A hidrogén peroxid a sejteken belül a peroxisomákban képződik, amik minden eukarióta sejtben megtalálhatók, de a legtöbb a máj sejtekben és a limfocitákban van (kb. ezer db/sejt). A peroxisomákban történik a hosszú szénláncú zsírsavak oxidációja (béta oxidáció), melynek során a sejtben hidrogén peroxid keletkezik jelentős hőtermelés mellett. A nyolc szénatomnál rövidebb zsírsavak oxidációja a mitochondriumokban történik, amely során víz és a kémiai energiát konzerváló ATP keletkezik.

Visszatérve a peroxisomákhoz, ha a limfocitákban túl sok hidrogén peroxid keletkezik, akkor nem csak a vírus fog elpusztulni, hanem a sejtek is. Könnyen megeshet, hogy a súlyos tüdőkárosodás oka nem a vírus direkt toxikus hatásában keresendő, hanem magában az immunválaszban.

Ha a szervezet kevesebb zsírhoz jut (és ez történt Dániában is), akkor az immunválasz során kevesebb hidrogén peroxid fog termelődni, így a túlhajtott immunválasz miatti tüdőszövet pusztulás mértéke kevésbé fenyeget. Szomorú ellenpróbája is jól ismert a spanyolnátha járványnak Grönlandon, Izlandon es Észak Norvégiában. Ezeken a helyeken a járvány különösen súlyosnak bizonyult. Voltak olyan települések, ahol tíz betegből nyolc halt meg rapid lefolyású vérzéses tüdőgyulladásban.

Ott valójában az történt, hogy éppen ellentétes hatások érvényesültek. Szemben Dániával, az északi emberek nagyon sok zsírt, olajat fogyasztottak, mert étrendjük legnagyobb részét a tengeri halak képezték. Náluk tehát a peroxisomák korlátlan mértekben voltak ellátva hosszú szénláncú zsírsavakkal, így az immunválaszuk rendkívül intenzív lehetett. A felszabaduló sok hidrogén peroxid szétmarta a tüdejüket és ez okozhatta a halálukat is.

Mit tehetünk tehát a járvány idején? A higiénés szabályok maximális betartása mellett a zsírokban és olajokban szegény, összetett szénhidrátokban es rostokban, valamint teljes értékű fehérjékben gazdag, vitaminokban dús étrendet kövessünk, hogy nehogy saját immunrendszerünk áldozatai legyünk.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!