A medveszőlő szárított hajtása sok gyógynövény keverék részét képezi. Szeretik kombinálni más gyógynövényekkel, mivel jól ki tudják használni vízhajtó hatását, valamint a húgyutakban erőteljes fertőtlenítő hatását is.

Galenus kb. két évezreddel ezelőtt még a friss hajtásokkal gennyes sebeket borogatott (jó megfigyelés), de teáját kb. ezer éve használják vizelet fertőtlenítő hatása miatt. A hatóanyaga az arbutin, de emellett igen sok tannint, valamint allantoint is tartalmaz. 

Naponta 2 csésze tea javasolt (2g medveszőlő szárított hajtása 12 órára beáztatva) maximum egy hétig. Terhesekben és a két év alatti gyermekek esetében a használata nem megengedett.

Piros bogyója a medvék kedvenc eledele (innen a neve), de gyógyászati hatása a termésnek nincsen. Nálunk is megterem, fagytűrő hatása kiváló (-50C fokon sem fagy ki a cserje).

Ártalmatlan, de ijesztő jelenség, hogy fogyasztása során a vizelet zöldre színeződik. Vannak más növények is, amelyekről jól tudjuk, hogy a vizeletet vagy székletet (vagy mindkettőt) erősen megszínezhetik. Ilyen pl. a cékla, mely lilás színt adhat a székletnek és a vizeletnek, de ez is teljesen ártalmatlan jelenség.

A medveszőlőt Európában elfelejtették majd ezer évig és Marco Polo volt az, aki nyolcszáz évvel ezelőtti útinaplójában hangsúlyosan említette, hogy a kínai orvosok a medve szőlő teával milyen hatékonyan is gyógyították a húgyúti fertőzéseket.

Érdekes, de fontos azt is megjegyezni, hogy csak akkor hat igazán, ha a vizelet lúgos, tehát a kúra alatt tartózkodjunk a húsok, a belsőségek, a bor és a savas ételek fogyasztásától.   

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!