Hát nem mindegy, gondolhatnánk, de a legújabb ismereteink szerint bizony, tényleg nem. Az új agyi képalkotó eljárások alapvető különbségeket mutattak ki (SPECT, PET, MR).

A meditáció során ilyen elváltozást nem tudtak kimutatni, mert a meditálók inkább képszerű vizuális élményeket élnek át a meditáció közben. A meditáció során éppen fordítva történik minden. A homloklebeny és a fali lebenyek működése kiesik, melyek térben, időben, énünk és környezetünk pontos meghatározásáért felelősek.

Az ima hatására az agy homloklebenye és a fali lebenyének a működése aktiválódik figyelemre méltóan, mert az ima elsősorban verbális tevékenység (szöveg mondása), akár magunkban, akár hangosan.

Mindkettő megváltozott tudatállapottal jár, melynek hatására az érzelmi és tudati tevékenységeket irányító központok átmenetileg kikapcsolnak. Ennek következtében a szervezet öngyógyító mechanizmusai sokkal hatékonyabban működnek, mint máskor. 

Akkor melyik a jobb? 

Nincs döntés, mert mindkettő nagyon hasznos. Sőt, az elmélyült ima gyakran csap át hirtelen meditációba és viszont. Mindkettő végződhet hirtelen megvilágosodás élménnyel (Szatori, pl. a zen buddhistáknál, vagy gondoljunk Pál apostol megtérésére), de ez nem mindennapos élmény. Az ima vagy meditáció közben "beúszó" gondolatok mindig nagyon világosak, tiszták, érdemes hallgatni rájuk. Szeretném nagyon határozottan nyomatékosítani: bármilyen szent szöveg eldarálása, az érzelem nélküli odafordulás, nem ima!

Mindkettő hasznos segítség lehet egészségünk, lelki egyensúlyunk megőrzése érdekében. A tudatmódosító szerek, pl. alkohol, mindkettőre káros hatással vannak, nem véletlen, hogy akik ezeket az élményeket már megismerték, ösztönösen tartózkodnak is a fogyasztásától.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!