Lehet, hogy egy kicsit, de ez nem biztos. A vizsgálatok egy része szerint a fahéj mérsékelten csökkentette az éhgyomri vércukrot, a gondosabban értékelt összefoglalók szerint viszont nincs elég bizonyíték arra, hogy érdemben javítaná a cukorbetegség kezelését. A gyógyszert nem pótolja. Ételek ízesítésére a szokásos mennyiség valószínűleg biztonságos. A gond a nagy, rendszeres adagnál kezdődik: az olcsóbb kassziafahéj sok kumarint tartalmaz, ami tartósan nagy mennyiségben a májat terhelheti.

3. oldal: Ceylon vagy kassziafahéj: miért nem mindegy?

A „fahéj” két különböző növényből készülhet. A Ceylon fahéj (valódi fahéj, latin neve Cinnamomum verum vagy zeylanicum) főleg Srí Lankáról származik. A kassziafahéj (kínai fahéj, Cinnamomum cassia vagy aromaticum) Délkelet-Ázsiából jön, és olcsóbb. A német kockázatértékelő intézet (BfR) mérései szerint a kassziafahéj kilogrammonként körülbelül 2100-4400 milligramm kumarint tartalmazott, a Ceylon fahéjban viszont csak nyomokban volt kumarin.

A kumarin nagy mennyiségben májkárosodást okozhat. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság testsúlykilogrammonként napi 0,1 milligrammban szabta meg azt a mennyiséget, amely egy életen át naponta fogyasztva sem okoz egészségkárosodást. A BfR munkatársai gyógyszerként kumarint szedő betegek adatai alapján megerősítették ezt az értéket, és azt is leírták, hogy az emberek egy része érzékenyebb a kumarin májra gyakorolt hatására.

Saját számításunk a fenti adatokból: egy 70 kilós felnőttnél ez napi 7 milligramm kumarin, ami körülbelül 1,6-3,3 gramm kassziafahéjban van. Egy 20 kilós gyereknél napi 2 milligramm, ami már fél-egy gramm kassziafahéjjal elérhető. Az érték egy életen át tartó, napi fogyasztásra vonatkozik, ezért a kockázatot elsősorban a hetekig, hónapokig tartó, napi nagy adag jelenti.