A szokásos mennyiségben, főzve vagy nyersen fogyasztott káposzta, brokkoli, kelbimbó vagy karfiol a jelenlegi kutatások szerint nem rontja a pajzsmirigy működését, különösen akkor, ha a szervezet elegendő jódhoz jut. Egy 2024-es szisztematikus áttekintés 123 cikket (sejt-, állat- és emberi vizsgálatokat) elemzett, és arra jutott, hogy az eredmények döntő többsége megkérdőjelezi a keresztesvirágú zöldségek pajzsmirigyellenes hatásáról élő korábbi feltételezéseket. Óvatosságra valójában csak nagyon nagy, hónapokon át tartó nyers fogyasztásnál, illetve tömény kivonatoknál van ok.

2. oldal: Mit mutatnak az emberi vizsgálatok?

Az emberen végzett vizsgálatok többsége nem talált kimutatható hatást:

  • Egy kis vizsgálatban 10 egészséges ember négy héten át naponta 150 gramm főtt vagy párolt kelbimbót evett. A pajzsmirigyhormonok (TSH, T4, T3) szintje nem változott érdemben.
  • Egy másik vizsgálatban 48 egészséges résztvevő négy hétig napi 20 gramm nyers brokkolicsírát fogyasztott. A TSH, a szabad T3 és a szabad T4 szintje nem tért el jelentősen a kontrollcsoportétól.
  • Egy 12 hetes, placebóval kontrollált vizsgálatban 267 egészséges ember ivott brokkolicsíra-italt vagy placebót. Az ital nem befolyásolta a TSH, a T4 és a tireoglobulin szintjét, és a pajzsmirigy autoimmun állapotát sem.

Egy 2016-os összefoglaló konkrét küszöböt is idéz: egy régi emberi vizsgálatban 25 mg goitrin már csökkentette a pajzsmirigy jódfelvételét, 10 mg viszont nem. A boltban kapható brokkoli, valamint a fodros kel 100 grammos adagja 10 µmol-nál kevesebb goitrint tartalmaz, ezért a szerzők minimális kockázatúnak tartják. A kelbimbó adagonként többet tartalmazhat, de főzve fogyasztva a fenti vizsgálatban sem okozott eltérést.