Pedig a jelenség nem új. 30 év alatti sportolóknál ennek az esélye egy a kétszázezerhez, míg harminc év felett egy a húszezerhez.

A hirtelen halál százéves korban szép halál, de ebben a korban tragikus. Az esetek 90%-ában rejtett szívbetegség van az esemény hátterében, míg 10%-ban mai tudásunk szerint semmilyen biztos okot nem tudunk megjelölni.

A probléma több min 3 ezer éve jól ismert. Homérosz az Odüsszeiában már megírta, hogy Menelaosz kormányosa, aki vele együtt végig küzdötte a Trójai háborút (tehát nem az tornából felmentett típus volt), a hazafelé úton Apollón gyöngéd nyilával lenyilazta őt, „míg kormány rúdját tartotta a fürge hajónak”. Nem akárki lehetett, hiszen nevét Homérosz öröklétre ítélte, ő Phrontisz Onétoridész volt, aki „minden földi lakó közt a legjobban vezetett gályát”. A következmények Menelaoszra és társaira igen súlyosak voltak, és majdnem tíz évig bolyongott társaival a tengeren, mire sikerült hazaevickélniük.

Ebből egyáltalán nem az következik, hogy ne sportoljunk, csupán annyi, hogy a sporthoz és különösen az élsporthoz gondos kardiológiai és egyéb kivizsgálás kell.

Az edzés és a terhelés intenzitásának a mértéke sem mindegy. Beteg, még náthás versenyzőt sem szabad soha edzeni, vagy versenyeztetni, amíg meg nem gyógyul. A teljesítmény fokozó szerek káros hatásai itt hatványozottan jelentkeznek.

Azonban mindez nem csak az élsportolókra igaz. Manapság gomba mód szaporodnak az edzőtermek, melyek számtalan mozgás lehetőségét kínálják és ez nagyon helyes. Azonban negyven év felett ezt mindenképpen előzze meg egy alapos orvosi kivizsgálás, de harminc év alatt sem árt. Az összes többi szabály ugyan az. A sport, a mozgás továbbra is az egyik legegészségesebb dolog az életünkben, amit csak tehetünk. Az ilyen hírektől nem megrémülnünk, hanem tanulnunk kell belőlük!

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!