A vadrózsa

Kiváló C vitamin forrás, enyhe vízhajtó és nagyon finom a belőle készített tea. Miután Nagy-Britannia élet-halál harcát vívta abban az időben, nem volt kapacitás arra, hogy a távol-keletről hozzák be az olyannyira kedvelt teát, így az angolok átálltak a csipke tea fogyasztására. És milyen jól tették! A rózsa virágot pedig gyümölcsös lepényekben fogyasztották, valamint szemfertőzés esetében a főzetével borogatták a gyulladt szemet.

Illata csodálatos. A legillatosabb a damaszkuszi rózsa, illetve az ebből nemesített bulgár, török és perzsa rózsák. Tízezer virágsziromból kb. 25 ml rózsaolaj nyerhető. Pestisjárvány idején a belőle készített rózsavízzel kellett napjában akár hússzor is permetezni a királyi udvarban, hogy megvédjék a fertőzéstől a királyt. Tény, hogy a királyok közül csak nagyon kevesen haltak meg pestisben. Az egyik Kasztíliai Alfonz volt, aki nem hagyta magára a katonáit, mikor seregében kitört a járvány, a másik Hunyadi János, aki majdnem király volt, és a nándorfehérvári diadal után is a seregével maradt, amikor már kitört a járvány (még egy pápáról, VII. Kelemenről tudjuk, hogy elkapta a betegséget, de ő azon kevesek közé tartozott, aki meg is gyógyult belőle).

Bár szaglószervünk igen csökevényesnek mondható, hiszen gondoljunk csak arra, hogy az éjjeli pávaszemes lepkék tíz kilométer távolságból is megérzik egyetlen nősténylepke illatát, de azért a mi kultúránkban is alapvető jelentősége van az illatoknak. Másképpen nem tudnának milliárdos profitokat realizálni az illatszereket gyártó cégek.

Mindenkinek ajánlott naponta fél liter csipke tea elkortyolgatása napközben. Gyermekek is ezt igyák a flancos üdítők helyett! Nem kell édesíteni, mert önmagában is kiváló az íze. 

Most jön a tavasz. Aki csak teheti, ültessen rózsát a kertjébe. Ahogy a nagy angol költő Alfred Lord Tennyson írta: "Akinek szép rózsák vannak a kertjében, annak szép rózsák vannak a szívében is."