Az arab kereskedők, később a velenceiek közvetítésével jutott Európába ez a fűszernövény. 

Vasco da Gama sikeres Afrika kerülő útját követő évtizedekben (1497) kitudódott a származási helye, ami a Molukka szigetcsoport volt. A szerecsendió monopólium mégsem a portugáloké lett, hanem a világ legelső multinacionális vállalatáé, nevezetesen a holland Kelet-Indiai Társaságé. A monopóliumukat 250 évig sikerült megőrizniük, de ekkor  a francia Pierre-Poivre kicsempészte a növény magvait Mauritiusra. Onnan már gyorsan terjedt tovább Indiába, Sri Lankára. 

Az ókori görögök még nem, de a rómaiak már ismerték. Származási helye évezredekig titok volt, amit ezer évig sikerült megőrizni.

Őrleménye kis mennyiségben étvágyjavító, emésztést elősegítő, semmihez sem hasonlítható ízű. A nagyobb mennyiségektől azonban óvakodni kell, mert a benne lévő myristicin egy erősen hallucinogén anyag. Kábítószernek nem jó, de a garantált álmatlanság, esetleg rémálmok borítékolhatók, ha túlzásba visszük használatát.

Egy fazék étel felett a reszelőn a diót maximum 4 szer húzzuk csak végig, így biztos nyugodt lesz még az álmunk. 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!