Manapság egyre divatosabb főzési irányzat, hogy a húsokat "rozé" színűre sütik a közepe táján, mert így az íze sokkal jobb, puhább és szaftosabb.

De van itt néhány nagyon súlyos bökkenő, ami felett nem hunyhatunk szemet.

Az ilyen húsféleség kb. 60 C fokra melegszik fel a sütés során, ami korántsem elegendő minden mikroorganizmus elpusztításához. Ez annál is inkább veszélyes, mert a napokban Dániában egy betegnél olyan szalmonella törzset izoláltak a véréből (vérmérgezés), ami semmi, de semmi antibiotikus kezelésre nem reagált. Az ilyen szuperbaktériumok elterjedésére pedig számítanunk kell, mivel a Föld teljes antibiotikum termelésének a 71%-át az állatgyógyászat használja fel, még csak nem is a beteg állatok kezelésére, hanem a fertőzések megelőzése céljából. Ez a gyakorlat a szuperbaktériumok kialakulásának kedvez, mivel a különböző baktérium fajták megoszthatják egymással azt a "tudást", amit az antibiotikumok hatásának a közömbösítésében szereztek.

Egyre több olyan törzs van, ami az összes ilyen tudással rendelkezik. A dán beteget egy szuper szalmonella fertőzte meg, az állapota kritikus. A kórokozóban kimutatott rezisztencia géneket kínai hústermékekben lévő mikroorganizmusokban találták meg.

A polcon nincs már olyan antibiotikum, amit a szuper törzsekkel szemben bevethetnénk. 

Marad tehát a megelőzés. A húsételeket alaposan meg kell sütni vagy főzni, rozé ide vagy oda.

A húsételeket külön vágódeszkán daraboljuk, amin zöldséget, kenyeret soha nem vágunk. A húskést sem használjuk kenyér szeléshez, és zöldség aprításához, gyümölcs hámozáshoz. A tejben áztatott nyert húsokat (hogy sütéskor porhanyósabb legyen) egyszer és mindenkorra felejtsük el.

Ha a húsnak a közepén a hőmérséklet meghaladja a 90 C fokot, biztosak lehetünk benne, hogy csíramentes lesz a táplálékunk. A nagy húsoknál még fokozottabb figyelem szükséges (pulykák, libák, stb.). Ugyan ez igaz a gyorséttermekben ripsz-ropsz elkészített mélyfagyasztott húspogácsákra is.

Vigyázzunk magunkra, mert helyettünk ezt nem teszi meg senki. Az meg még sincs rendben, hogy egy rozé kacsamell legyen az utolsó vacsora.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!