A vírusok és gombák, valamint a baktériumok ellen a frontvonal első vonalát képezik a falósejtek (nagy falósejtek - monociták és a fehérvérsejtek közül a granulociták). Ezek felfalják az idegen baktériumot, vírust, gombát és ezután a bennük lévő enzimekkel szétroncsolják őket.

A kórokozók egy része azonban hatásos védelmet fejlesztett ki a bekebelezéssel szemben, sőt, ott érzi magát biztonságban a sejten belül (intracelluláris kórokozók). Velük a limfociták veszik fel a küzdelmet. A T-típusú limfociták és ezek altípusai (K limfociták, K, mint killer -gyilkos) elpusztítják a kórokozót úgy, hogy az őt befaló sejttípust is felfalják. E mellett még ott vannak a B típusú limfociták is, melyek szintén a csontvelőben fejlődnek ki és alakulnak át plazmasejtekké. A plazmasejtek antitesteket termelnek, szigorúan szakosodva. Egy plazmasejt csak egy féle kórokozóval szembeni antitest gyártására képes. Ez az ún. humorális immunitás.

A klasszikus álláspont szerint ezek a csontvelőben képződnek, a vérben alig egy százalékuk található meg (a többi a csontvelőben, a lépben, a nyirokcsomókban, a bélhámsejtek közt raktározódik). Élettartamuk csak pár óra, esetleg egy-két nap. Fertőzés esetén a csontvelő néhány óra leforgása alatt 4-6 napnyi készletet képes azonnal mozgósítani és csatába küldeni.

Ezek az immunglobulinok a szerkezeti hasonlóságuk alapján családokba csoportosíthatók (Gamma globulinok, béta globulinok, stb.).

A veleszületett, antitest hiányos betegségek teszik ki az immunhiányos betegségek döntő többségét. Ma több mint húsz féle variánsát ismerjük ennek a kórképnek (pl. IgG hiánya vagy csökkenése, IgM hiány, IgA hiány, sőt az IgG-n belüli alosztályok hiánya is említhető).

A közös bennük, hogy a szoptatást elhagyását követően, amikor már megszűnik az anyatej által biztosított anyai védettség, akkor gyakori tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, egysejtűek okozta hasmenés (giardiasis), illetve az autoimmun betegségek fokozott kockázata, a rosszindulatú nyirokmirigy daganatokra való erős fogékonyság jellemzi őket.

Érdemes figyelni arra a tényre, hogy az autoimmun betegségekre való hajlam jelentős mértékben megnő antitest hiányos betegekben, tehát aki autoimmun betegségben szenved, annak nem „túl erős” az immunrendszere, ahogy azt sokan tévesen gondolják, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon is gyengén működik.

Mai tudásunk szerint  azt mondhatjuk, az immunrendszert erősíteni nem tudjuk. A kieső működés részben pótolható (pl. antitest hiányos betegekben az antitestek pótolhatók, injekciók formájában részben és a  fehérvérsejtek érését is tudjuk stimulálni speciális anyagokkal, granulocita stimuláló faktor adásával), de igazán az immunrendszert nem tudjuk „erősíteni”. Amit tehetünk az a következő. Nem tesszük tönkre azt, ami van, vagyis immunrendszerünket, pl. dohányzással, radioaktív sugárzással, mérgező kemikáliákkal, bizonyos gyógyszerekkel (pl. nyakra-főre történő fejfájás csillapítók szedésével, ipari oldószerekkel, alkohollal, stb.).

Egészségesen, vitamindúsan táplálkozunk, jó minőségű húsokat, gyümölcsöket fogyasztunk, sokat vagyunk a szabad levegőn, a napon (nem az ötven fokban való napozásra gondolok), rendszeresen eddzük a testünket, és gondoskodunk a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásról is.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!