De hát nap, mint nap a melanomával riogatnak minket, miközben nincs válasz arra a tényre, hogy a déli, napsütötte országokban sokkal ritkább ez a betegség, mint az északi államokban.

A fény csodája azonban mesze nem ennyi. Agyunkban van egy kis mirigy, a „fejtető szem” vagy más néven a tobozmirigy. Madarakban, kétéltűekben ez a kis szerv még valóban az agy tetején van, tehát a koponyacsonton keresztül is közvetlenül képes érzékelni a fényviszonyok változását (tárgylátásra ez a szem soha nem szolgált). Nálunk már az agy közepére került, de közvetett módon mégis érzékelni képes azt, hogy a retinánkon keresztül mennyi fény ér minket.

Amikor őselődünk végleg elhagyta a tengervíz nyújtotta kétes biztonságot, bonyolult rendszereket fejlesztett ki, alkalmazkodva a napon való létezéshez. Bőrünk megvéd a kiszáradástól, a nap UV sugarainak a hatására D-vitamint (hormont) szintetizál, nyálkahártyáink védelmére májunk a béta karotinoidokból A-vitamint (hormont) készít.

Az agy hám eredetű szerv és ezért az idegsejteket tápláló  erek mindig kívülről, közvetett módon juttatják el a táplálékot és viszik el a bomlástermékeket az idegsejtektől, és soha nem jutnak be az idegsejtek közé (ahogyan ez a bőrben is van, csak ott az idegsejtek helyett hámsejteket kell érteni). Az idegsejtek a glia-sejteken keresztül érintkezhetnek csak a külvilággal. Ezt nevezzük vér-agy gátnak.

Kivéve a gyevi bíró! Mert a tobozmirigyet alkotó speciális idegsejtek (pinealociták) közvetlenül kapcsolatban állnak a hajszálerekkel, és nincs közéjük beiktatva a glia-sejt. Ha úgy jobban tetszik, a tobozmirigyben nincsen vér-agy gát! Ez a pici, 0,2g-os szerv mindenről azonnal tudni akar.

Hormonokat is termel, a jól ismert melatonint és az intezíven kutatott DMC-t (dimetiltriptamint) nevezhetjük álomhormonnak is.

Ha sok fény ér minket, a tobozmirigyben a melatonin termelése lecsökken, fizikai aktivitásunk ennek következtében megnő. Fogyunk, vidámak vagyunk, szexuális aktivitásunk fokozódik. Nem véletlenül a tavasz az új szerelmek időszaka, és ezért küldték el a régi doktorok a friss házasokat nászútra Velencére, vagy más tengerpartra, mert ennek gyakran 9 hónap elteltével gyermekáldás lett a következménye.

Ha jön a tél, a fény mennyisége lecsökken. A tobozmirigyben egyre több melatonin szintetizálódik, álmosak, aluszékonyak leszünk. Étvágyunk megnő, szépen, komótosan elkezdünk hízni. Hangulatunk sem az igazi, melankólia, depresszió lesz rajtunk úrrá. Ezt a folyamatot igyekszünk megtörni téli ünnepeinkkel (karácsonyi ünnepkör, szilveszteri dínom-dánom).

A művészek megérzéseit, megfigyeléseit sokszor évszázadok elteltével igazolja a tudomány.
A mediterraneumban sok a fény, sokáig élnek egészségben az emberek. A legkevesebb öngyilkosság is ott figyelhető meg. Nem tudom, Hamvas, az író, a filozófus, az életművész, tudott-e a tobozmirigy rejtelmeiről, a bőrben képződő hormonok (D hormon, A vitamin) jelentőségéről, valószínűleg ilyen mélységig nem, de az életről sokkal többet tudott, mint mások. Hallgassunk rá. Igaza volt! Használjuk ki a közelgő ősz fényes napjait, látogassuk vizeink partjait, „ragadjuk meg a Napot” - Carpe Diem.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!