Csakhogy a koriander nem indiai eredetű, hanem a mediterráneumból került évezredekkel ezelőtt a távoli Indiába. Bizony, nem csak onnan jöttek hozzánk a növények (pl. citrusfélék, bors, stb.), hanem ez az út visszafelé is járható volt. 

A kínaiak szerint rendszeres fogyasztása meghosszabbítja az életet. Az emésztést elősegíti, erős antibakteriális hatása révén lehetővé teszi, hogy még meleg klímájú helyeken is veszélytelen legyen a hús fogyasztása, ha előtte korianderrel alaposan bedörzsölték. 

A koriander az ernyős virágzatúak közé tartozik, rokonságban áll a köménnyel, a római köménnyel, az édesköménnyel és kaporral is. Mégis gyógyhatását tekintve mindegyiket felülmúlja.

Gyógyhatására már évszázadokkal korábban a francia szerzetesek is felfigyeltek és alapját képezte a Chartreuse nevű gyógylikőrnek, - melynek színe zöld, mint a smaragd-, ami nem aperitif ital, hanem digestivum (tehát mindig az étkezés után fogyasztják). A kevésbé híres, de kiváló Benedictine szintén meghatározó mennyiségben tartalmaz koriandert. 

A koriander magvakat vízben megfőzve, és az így nyert teát meghűléses betegségek kezelésére használják. Nevezik gyakran kínai petrezselyemnek is, mivel oda is eljutott és már több mint háromezer éve termesztik és fogyasztják. 

Az ókori Egyiptomban az árpakenyerüket ízesítették korianderrel. A Biblia is megemlékezik róla. Mózes II/16: „Izrael háza, pedig Mánnak nevezé azt: olyan vala az, mint a kóriándrom, magva fehér: és íze, mint a mézes pogácsáé."

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!