A medve totemállat. Nem szabad a nevén nevezni, csak körül írni. Pontosan ugyan úgy, mint a farkas (állat, aminek farka van, a szarvas állat, aminek szarva van). A medve a medvegy szóból származik, ami az ószláv nyelvben mézevőt jelent.

A medve ugyan úgy mindenevő, mint az ember, így étlapunk nagyon sok hasonlóságot mutatott. A bogyós termések többségét, amit a medve szeret, mi is fogyasztjuk (som, kökény, berkenye, bodza, málna, szeder, fenyőmag, vagy a vadalma, vadkörte, ehető gombák, stb.).

A medvét a vastag bundája sokkal jobban megvédte az ádáz méhek csípéseitől, és mindig bevállalt néhány fájdalmas szurit a finom csemegéért.

A jégkorszak alatt és után az emberi populáció Eurázsiában szinte teljesen lefedte a medvék életterét. Az ember soha nem vadászta a medvét a húsáért (kockázatos és nem kifizetődő vállalkozás volt, de egymás útjait nyílván gyakran keresztezték).

A medve, mikor lépet rabolt, az soha nem járt a kas teljes elpusztításával. A méhész megbecsült állás volt a főurak és a királyok udvarában, de ez többnyire rablógazdálkodásban nyilvánult meg. A fellelt kast telesen kipusztították. 1794-ben már Tessedik Sámuel felhívta a figyelmet arra, hogy lehet és csak úgy szabad méhészkedni, hogy a kast nem kell és nem is szabad elpusztítani.

Európa éghajlatához a krajnai méhtípus alkalmazkodott a legjobban. A méhek több mézet gyűjtenek, mint amennyire szükségük van, ezért a méhek cukorral történő etetése nem szükségszerű. Franciaországban a méhek cukorral való takarmányozását törvény tiltja. A méheket mézzel kell etetni, mert az a természetes táplálékuk.

Mézet minden szívbetegnek naponta kellene fogyasztani 2-3 evőkanállal. Torokgyulladás és mandulagyulladás kezelése során sem nélkülözhető. A máj gyulladásos betegségei alatt is fogyasztani kell, mert elősegíti a májsejtek regenerációját. Krónikus légzőszervi megbetegedésekben sem nélkülözhető. Roborálásra különösen alkalmas.

A méhek több millió éves történetét most veszély fenyegeti. Az intenzív méhtartás következtében olyan speciális kórokozók szaporodtak el (Varroa jacobsoni - hogy csak a legismertebbet említsük), amik gyógyítása nem megoldott, és az egész faj létét alapjaiban fenyegeti. Pedig a méhek jól el voltak az elmúlt néhány millió évben az ember nélkül is. Magyarország méhlegelői a legjobbak közé tartoznak. Csak a provance-i és a toszkán legelők valamint a bolgár legelők mérhetők, hasonlíthatók hozzájuk.

Az utóbbi évek tendenciái egyáltalán nem kedveznek. A méhlegelők egyre kisebbek, sok új gazda egyenesen ellenségesen fogadja őket. Mire megtanulják, nem lesznek méheink.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!